„Ez a harc lesz a végső… ”?!

„Ez a harc lesz a végső… ”?!
A végtörlesztés munkáltatói támogatása: egy nagy lehetőség fontos részletszabályai


… 7,5 mFt? Igen, nyújtható! … Milyen blankettát? Nem, az mindenhol más lehet … A VBKJ Szabályzatban, persze! Nem KSZ, abban csak, ha … Adóstárs és kezes között, hogy mi a különbség? Mondom, tehát … [Andriskám! Felvennéd a vezetékes telefont is … bocs, ez is végtörlesztős adómentes támogatós hívás! Köszi …] Igen, a tulajdoni lappal, széljeggyel … Miért? … Hogy kell-e vizsgálni a méltányolható lakásigényt? Az előbb jeleztem, hogy … Nem önnek mondtam?! Elnézést, akkor … [Zsolt, figyu! Nézz rá a Fórumra légyszi, ott valaki nagyon chat-el a devlakról! Kösz!] Pillanat, hol is tartottunk? Igen: az esélyegyenlőségi törvényt a végtörlesztéshez adható VNTLT-nél … Hogy kölcsönnel együtt lehet-e adni? … Munkáltatói jelzálog-bejegyzés? … Cafeteriából is és külön is? … Adómentes? Végtörlesztés-támogatás? … [nagyon zúg a fejem, nagyon szeretnék még egy kávét, de ez most nagyon fontos, nagy levegő és mehet a válasz] … Igen. A munkáltatónál költség. Lehet adni. Max. 7,5 mFt, igen. Én köszönöm a telefonhívást! Viszont látásra! … Telefonkagyló lerak. Internet chat „elfoglalt”- gomb benyom. Mobiltelefon némít. Headset letesz. Péntek este 7:22. Hátradőlök a székben. Az asztalomon „A népek csatája” utáni állapotok: banki formanyomtatvány, Végtörlesztési mintaszabályzat tervezete (megtollazva úgy, hogy Sándor György humoralista Burda szabásminta-„térkép”-e kötelező haladási irány jelző tábla ehhez képest), visszahívandók listája (9 folyóméter : ) ), a devizás-lakáshiteles Kiskáté kézirata (rajta pár csepp kávé a reggeli adagból, de hol van már a reggel!], a monitoromon hét ablak nyitva, törvényszöveg, háttéranyag a kormányportálról, régióigazgatónk végrehajtási utasításai (látom, szigorú hangulatban van…) stb. Megdörzsölöm a homlokom, óvatosan talpra állok és elhatározom: vasárnap megírom újságcikkben mindazt a rengeteg információt, amit a végtörlesztéshez adómentesen nyújtható munkáltatói támogatással és végtörlesztést segítő munkáltatói lakás célú kölcsönökkel kapcsolatosan a HR-es és pénzügyes munkatársaknak mérlegelniük kell és tudniuk érdemes. Szívesen rászánom erre a vasárnapomat is, hiszen rettenetesen rövid az idő 2011. december 30-ig, nagyon fontos a „jogmérnöki pontosságú” munkáltatói szabályozás és ez a legkevesebb, amit tanácsadóként megtehetek Advent harmadik vasárnapján, ha segíthetek ezzel azoknak, akik a lehetőség megnyílta révén talán megkönnyebbültebb szívvel várhatják a Karácsonyt…

Amitől az év végén általában is átlagosan 140 %-kal pörgő cafeteria és jogi tanácsadó Irodánk élete még jobban fölbolydult, amitől leolvadtak a telefonvonalaink és ami miatt meg kellett többszörözni Palettéria© ügyfelek számára fönntartott folyamatos tanácsadói ügyeletet, az a 2011. november 21-én elfogadott adócsomagnak a végtörlesztéssel kapcsolatos új eleme, amely egy új adómentes juttatási jogcímről rendelkezik:

„[2. A lakáshoz kapcsolódóan adómentes:] …

2.8. a munkáltató által munkavállalójának a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény 200/B. § (1) bekezdésében meghatározott végtörlesztéshez adott vissza nem térítendő támogatás 7 millió 500 ezer forintot meg nem haladó része, feltéve, hogy

a) a munkáltató a támogatást - a követelés jogosultjának igazolása alapján - közvetlenül a követelés jogosultja részére utalja (vezeti) át;

b) - amennyiben a munkavállaló a végtörlesztést a munkáltatói támogatás nyújtását megelőzően teljesítette - a munkavállaló a végtörlesztésre vonatkozó, a pénzügyi intézmény által befogadott igénybejelentéssel, valamint a hitelfelvevő végtörlesztéshez kapcsolódó fizetési kötelezettségének teljesítését hitelt érdemlően igazoló dokumentummal (pl. banki átutalást igazoló bankszámlakivonat) igazolja a végtörlesztés megtörténtét, azzal, hogy ilyen esetben a támogatás utalása (átvezetése) közvetlenül a munkavállaló által megjelölt bankszámlára is történhet.” [kiemelések tőlem].



Arról van tehát szó, hogy a Személyi jövedelemadóról szóló t. m. 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja. tv.) Javaslatához benyújtott módosító indítvány Országgyűlési elfogadása által a munkáltatók végleges jelleggel, vissza nem térítendő módon jelentős összegeket juttathatnak munkavállalóiknak adómentesen abból a célból, hogy a lakásfedezettel biztosított devizás hitelek végtörlesztésében szerepet vállalva szociális-jóléti ellátással segítsék munkavállalóikat, közreműködve egyben Magyarország árfolyam-válságból, hitelcsapdából, recesszióból való kimenekülésében.

Mint az az elmúlt 20-25 évben látható volt: megszűnt a „két apás” gondoskodó állami-társadalmi berendezkedés: egyrészt az állam, a költségvetés fokozatosan kiszorult, illetve visszalépett a nagy ellátórendszerek (szociális ellátások, társadalombiztosítás: nyugdíj és egészségügy, stb.) finanszírozásából, másrészt a gazdaság szerkezetváltozásával, a munka alapú társadalmi berendezkedés fellazulásával, a hagyományos nagyvállalati struktúra (majdnem) teljes szétesésével megszűnt, vagy a felismerhetetlenségig átalakult a nagyvállalati szociális gondoskodás: jórészt megszűntek a vállalati üdülők, bölcsődék, üzemorvosi ellátások, üzemi, vállalati étkeztetés, stb. A „két gondoskodó apa: állam és nagyvállalat” közvetlen közreműködése nélkül kell biztosítani, finanszírozni a munkavállalói szociális és jóléti körülményeket. A munkavállalók és családjuk, a lakosság mindennapi életkörülményei javításának lehetőségét a „két apás közvetlen gondoskodás” megszűnését követően a mindenkori jogalkotó és végrehajtó hatalom – a gazdasági és társadalmi szabályozók komplex rendszerébe ágyazva – az adó – és járulékkedvezmények, adómentességek biztosításával, közvetetten nyújtja.

A munkavállalók, a munkáltatók és a kormányzat közös, kölcsönös, együttes lehetőségének és erőfeszítésének markáns példája a végtörlesztéshez visszafizetési kötelezettség nélkül adható munkáltatói lakástámogatás adómentességének intézményesítése.

Az új szabály társadalompolitikai és gazdaságpolitikai szempontból – mint minden, széles rétegeket érintő törvény – kérdéseket vet föl, amelyeket a jogalkotó föltehető szándékának vizsgálatával, mint a törvényes jogértelmezési lehetőségek egyikével együtt elvégezve az új jogintézmény vállalati gyakorlatba bevezetését, a szabályozás mögötti munkáltatói értékválasztással és a végrehajtás pontos szabályozásával kell és lehet megválaszolni.

Az a tény, hogy a munkáltató árbevételből, költségként elszámolva akár Hétmillió-ötszázezer forintot is adhat visszafizetési kötelezettség nélkül a munkavállalónak, akár egyedi juttatással, akár VBKJ - cafeteria keretből választható módon, azonnal előhív két, társadalmi igazságossággal, egyenlő bánásmóddal kapcsolatos kérdést. Az egyik: hogyan kezelje a munkáltató, a pénzügyi-gazdasági vezetés, a HR-es munkatárs azoknak a dolgozóknak a felszólamlásait, akik nem vettek föl anno devizás lakáskölcsönt, nincsen a lakásuk fedezetül betáblázva devizahitelre, vagy már több évvel ezelőtt – adott esetben egy élet munkájával – visszafizették a lakással kapcsolatos adósságokat, így nincs jogcímük végtörlesztés érdekében akár 7 millió 500 ezer forintig is megkapható adómentes lakástámogatást igényelni. A helyzet munkáltatói kezelésére egyrészt egy értékválasztó választ szükséges megadni, másrészt az egyenlő bánásmóddal kapcsolatos szabályok, valamint az arányosság/méltányosság Munka Törvénykönyve szerint alapelvek betartásával kell felkészülni. Társadalmi szinten némiképp hasonló a helyzet ahhoz a szituációhoz, amikor évtizedekkel ezelőtt egy jogszabály kibocsátása kapcsán a szakértő által megállapított ingatlanérték töredékéért és részletfizetésre lehetett tanácsi-önkormányzati bérlakás megvásárlásával lakóingatlan tulajdonához jutni. Akinek akkor már volt saját tulajdonú lakóingatlana, nem lakott ő maga, vagy rokona jogosultként tanácsi lakásban, vagy olyan önkormányzati lakásban élt, melyet nem ajánlottak föl megvásárlásra, stb., az nem vált jogosulttá a széles társadalmi rétegeket érintő kedvezményre. A munkáltató dönthet úgy, hogy senkinek nem biztosítja semmilyen összegben a végtörlesztéshez adható, adómentes, vissza nem térítendő lakástámogatást (a továbbiakban V.AM.VNT lakástámogatás). Ennek oka lehet az is, hogy a munkáltató nincs olyan gazdasági helyzetben, hogy ilyen nagyságrendű jóléti költséggel terhelje a gazdálkodását, lehet, hogy ilyenre nem kap a management engedélyt a tulajdonosoktól, vagy nem születik meg kellő időben a megállapodás a szakszervezetekkel, vagy az együttdöntésről az Üzemi tanáccsal, vagy a cég nem képes likviditást biztosítani ilyen volumenben, stb.

Mivel a Hpt. törvény (A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény) 200/B. § (2) bek. c) pontja szerint az adósnak 2011. december 30-ig kell – jogvesztés terhe mellett – a végtörlesztési eljárást megindítania a hitelnyújtó pénzügyi intézmény felé, nagyon fontos a best practice-t követő munkáltatóknak, hogy haladéktalanul, egyértelműen deklarálják munkavállalóik felé, hogy mi lesz az Irányelv a végtörlesztés munkáltatói támogatása vonatkozásában. Az Irányelv kibocsátása elejét veheti annak, hogy munkavállalók sokasága esetleg alaptalanul bizakodjon, illetve – pozitív munkáltatói szándék esetén – elindítani és gyorsítani lehet a folyamatokat végtörlesztések mielőbbi megvalósítása céljából.

A munkáltatóknak – általánosságban, a munkavállalók lakásügyeinek megoldásához – a következő lehetőségeket biztosítják a jogszabályok, nem csak a végtörlesztés szempontjából:

- munkáltatói lakás célú kölcsön általános esetben;

- munkáltatói lakás célú kölcsön végtörlesztéshez;

- hagyományos adómentes vissza nem térítendő lakástámogatás (max. összktg. 30%-a, le legfeljebb 4 évente 5 millió Ft.);

- végtörlesztéshez nyújtható adómentes vissza nem térítendő lakástámogatás (max. 7,5 millió Ft.). A vissza nem térítendő lakástámogatások mindegyike adható választható béren kívüli juttatási rendszeren kívül is, és cafeteria rendszerből választható módon is.

A részletes és pontos Juttatási szabályzatot, Cafeteria szabályzatot, végrehajtási utasítást megelőzően akkor célszerű a munkáltatónak kibocsátania az Irányelvet, ha nem akarja bizonytalan helyzetben hagyni a munkavállalókat, illetve elejét kívánja venni a koordinálatlanul beérkező kérdéseknek. Az Irányelvben elég kinyilvánítani, hogy a munkáltató kíván-e a végtörlesztéssel kapcsolatosan intézkedést foganatosítani, igen, vagy nem, ha igen, a lehetőségek közül (kölcsön, L*, stb.) melyik, illetve melyek kialakításán fáradozik és mikorra tervezi a munkáltató a teljes szabályozás kibocsátását. Bizonytalan gazdálkodási, vagy döntési helyzetben célszerű már most kinyilvánítania a munkáltatónak, hogy az Irányelvben közöltek a munkáltató szándékára utalnak, de a végleges döntés ilyen és ilyen körülményektől függ, így a tervezett munkáltatói végtörlesztési juttatás az Irányelv alapján ki nem követelhető. Célszerű a végtörlesztéssel kapcsolatos végleges szabályozást úgy kibocsátani, hogy az még olyan időpontban megismerhető legyen valamennyi munkavállaló számára, amikor életszerűen még van lehetősége a végtörlesztési eljárást 2011. december 30-ig szabályosan megindítani. Nagyon fontos figyelni a folyamatos rendben, vagy több műszakban dolgozó munkavállalókra, és arra, hogy a végtörlesztéshez igényelhető juttatásokról szóló szabályozást bizonyíthatóan minden munkavállaló azonos feltételek között megismerhesse. Jogorvoslatért kiálthat az olyan eset, ha a számítógéppel, Internet, vagy Intranet eléréssel rendelkező, „fehér galléros” közvetett állomány hamarabb jut az információk birtokába, mint a fizikai dolgozók. Arra is figyelni kell, hogy a távollévőkkel is megfelelően közlésre kerüljenek a lehetőségek és a szabályozás is.

A munkabéke fenntartása és a vállalaton belüli jogbiztonság érdekében tehát a munkáltatóknak a lehető legrövidebb időn belül célszerű eldönteniük, hogy támogatják-e munkavállalóik végtörlesztését vissza nem térítendő támogatással és/ vagy lakás célú kölcsönnel, vagy nem. A végtörlesztésben való munkáltatói közreműködés nem munkavállalói alapjog, önmagában a Szja. tv-ben rögzített szabályok a juttatást nem teszik kötelezővé, vagy jogi úton kikövetelhetővé. A Munka törvénykönyvéről szóló t. m. 1992. évi XXII. törvény is megengedően fogalmaz: „165. § (1) A munkáltató támogathatja a munkavállalók kulturális, jóléti, egészségügyi szükségleteinek kielégítését, életkörülményeik javítását. A támogatásokat, illetve ezek mértékét a kollektív szerződés határozza meg, de a munkáltató a munkavállaló részére ezen túlmenően is támogatást nyújthat.” Hátráltathatná a végtörlesztés munkáltatói támogatásának folyamatát, ha a feleknek mindenképpen akarategységre kellene jutniuk az érdekképviseletekkel hosszú tárgyalási folyamatokon át, a Kollektív Szerződés módosítása céljából. Mivel az Mt. szabályozása alapján a Kollektív Szerződésben megállapodottakon túlmenően is jogosult a munkáltató a munkavállaló részére támogatást nyújtani, a végtörlesztés támogatását a munkáltató a KSZ. módosítása nélkül is foganatosíthatja. Nyilvánvaló azonban, hogy a 2012-re (minden évre) a KSZ-ben már rögzített juttatásokat a munkáltató akkor is köteles lesz 2012-ben nyújtani, ha a forrást odajuttatta a végtörlesztés támogatására, hacsak előre másban (pl. forrás-beszámításban) meg nem állapodnak a kollektív szerződő felek. Ilyen helyzetben mind a munkavállalói érdekképviseleteknek, szakszervezeteknek, mind a participációs szervezeteknek, üzemi tanácsoknak, mind pedig a munkáltatóknak mélyre hatóan mérlegelniük kell, hogy milyen hatással lesz a 2011. december havitól 2012. január-február hóig eszközölt pénzügyi és jogi elköteleződés a cég béren kívüli juttatási forrásai egészére és ezen keresztül milyen hatással lesz a végtörlesztés-támogatásban nem részesülő, arra nem jogosult, vagy azt nem igénylő munkavállalók béren kívüli juttatásokkal kapcsolatos jogaira, igényeinek kielégíthetőségére.

Mivel a béren kívüli juttatások – KSZ-beli kikötés hiányában – alapesetben juttathatók, adhatók és a munkáltató egyoldalú döntésétől függ a juttatás, a módja és a mértéke is és mivel a végtörlesztés-támogatás nyújtható VBKJ-rendszeren kívül és cafeteria rendszeren belül is, a korábban említett társadalompolitikai dilemmán túl a lakásfedezettel devizában eladósodottak végtörlesztéséhez biztosítható adómentes munkáltatói lakástámogatás fölvetheti az egyenlő bánásmód törvényi előírása betartásának kérdését is.

Egyszerűen és szélsőségesen fogalmazva: ha az egyik munkavállaló – kérelemre – 7.500.000,-Ft. munkáltatói vissza nem térítendő lakástámogatási juttatást kap a végtörlesztéshez, a másik munkavállaló pedig a tárgyidőszakban nem kap béren kívüli juttatást, nem valósul-e meg hátrányos megkülönböztetés, megvalósul-e az egyenlő bánásmód szabálya?

Az Mt. szerint: „142/A. § (1) Az egyenlő, illetve egyenlő értékűként elismert munka díjazásának meghatározása során az egyenlő bánásmód követelményét meg kell tartani. … (3) Az (1) bekezdés alkalmazása során munkabérnek minősül minden, a munkavállaló részére a munkaviszonya alapján közvetlenül vagy közvetve nyújtott pénzbeli és természetbeni (szociális) juttatás.” Első ránézésre tehát úgy tűnik, hogy sérül az egyenlő bánásmód elve, ha – nem válaszható rendszerben és nem ellenszolgáltatás/viszontkötelezettség-vállalás kikötése mellett – az adott cégnél az egyik munkavállaló kap végtörlesztéséhez V.AM.VNT lakástámogatást, a másik pedig nem kap juttatást. Ez az értelmezés azonban nem helytálló. Egyrészt, mivel a Mt. 165. § s köv. szerinti munkáltatói szociális juttatások a vállalathoz tartozás jogán kaphatók és nem a munkaviszony alapján, a munkaszerződés szerint járnak. Így, míg a bérnél, valamennyi bérelem vonatkozásában, a természetbeni bérnél, a prémiumnál, a célprémiumnál az egyenlő bánásmód elvét a bérre vonatkozó előírások szerint kell alkalmazni, addig a szociális juttatásoknál - az Egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény 21. § f) pont rendelkezéseire is figyelemmel – mivel a szociális juttatások a vállalathoz tartozás alapján kerülnek minősítésre és nem minősülnek (ilyen munkaszerződésbeli kikötés hiányában) a foglalkoztatási jogviszony vagy a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony alapján járó juttatásoknak, - természetesen megtartva a hátrányos megkülönböztetés tilalmáról szóló normákat, - a nem a bérrel azonos szabályok szerinti juttatásnyújtás nem minősül törvénysértőnek.

Nem helytálló esélyegyenlőségi törvénysértést vélelmezni a munkáltatóhoz való tartozás jogán kapható béren kívüli juttatások vonatkozásában másrészt a következők miatt sem.

Az egyenlő bánásmód követelményének megtartása – nagyon leegyszerűsítve – azt jelenti, hogy a munkáltató a munkaviszony alapján járó juttatásoknál (bér, stb.) nem alkalmaz hátrányos megkülönböztetést. Az Esélyegyenlőségi törvény szerint: „8. § Közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minősül az olyan rendelkezés, amelynek eredményeként egy személy vagy csoport valós vagy vélt a) neme, b) faji hovatartozása, c) bőrszíne, d) nemzetisége, e) nemzeti vagy etnikai kisebbséghez való tartozása, stb. … miatt részesül kedvezőtlenebb bánásmódban, mint amelyben más, összehasonlítható helyzetben levő személy vagy csoport részesül, részesült vagy részesülne. Ha tehát a juttatásnyújtás során mindkét munkavállaló jogosult lenne jogállása szerint a végtörlesztés támogatására, de a férfi munkatárs nem (ugyanannyit) kap, mint a női kolléga, akkor a juttatásnyújtás törvénysértő, diszkriminatív.

Fölmerülhet érvként az Esélyegyenlőségi tv. 8. § q) pontja, ami szerint a személy „q) vagyoni helyzete,” is törvénysértést eredményezhető érzékenységi faktor, azaz hátrányosan volnának megkülönböztetve - a vállalathoz tartozó munkavállalók, mint összehasonlítható helyzetben lévő személyek csoportján belül - azok a munkavállalók, akiknek olyan (jó) a vagyoni helyzete, hogy nem terheli azt lakóingatlan fedezettel biztosított devizakölcsön, így – vagyoni helyzetükre tekintettel – ki vannak zárva a juttatásból, amely körülmény a vagyoni helyzet miatti hátrányos megkülönböztetésre vezetne, az érvelés szerint.

Túl a „nem jár” ergo „nem a bérrel azonosan kell kezelni” szabályán, a vagyoni helyzet miatti hátrányos megkülönböztetés vélelme elesik a 2003. évi CXXV. törvény, az ú. n. Esélyegyenlőségi törvény 11. §-a szerinti előnyben részesítési szabály miatt is:

„11. § (1) Nem jelenti az egyenlő bánásmód követelményének megsértését az a rendelkezés, amely egy kifejezetten megjelölt társadalmi csoport tárgyilagos értékelésen alapuló esélyegyenlőtlenségének felszámolására irányul, ha az

a) törvényen vagy törvény felhatalmazása alapján kiadott kormányrendeleten, illetve kollektív szerződésen alapul, és határozott időre vagy határozott feltétel bekövetkeztéig szól, …

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott rendelkezés nem sérthet alapvető jogot, nem biztosíthat feltétlen előnyt, és nem zárhatja ki az egyéni szempontok mérlegelését.”

Mivel a Hpt. 200/B. § és a Szja. törvény módosítása a mentesítési szabályban írt normának megfelel, mivel mindkettő törvény, és mivel a Hpt. 200/B. § az érvényesíthető jogot t. i. a végtörlesztést, így az ahhoz kapcsolódó munkáltatói juttatási jogot is határidőhöz kötötte, ha a munkáltatói szabályozás és juttatásnyújtás úgy kerül szabályozásra, hogy abból megállapítható, hogy nem kerül sor feltételek nélküli előnyök biztosítására és az eljárásrend nem zárja ki az egyéni szempontok mérlegelését, akkor a munkáltató a végtörlesztéshez adómentesen biztosítható, akár 7.500.000,-Ft összeget elérő vissza nem térítendő lakástámogatás nyújtásával nem sérti meg az egyenlő bánásmód törvényi szabályát és nem követ el hátrányos megkülönböztetést.

Más az Esélyegyenlőségi törvény ezen szabályainak bizonyítható megtartottsága érdekében is szükséges – akár a Cafeteria szabályzatban, akár Lakástámogatási szabályzatban – a juttatás fő elveit és részletes szabályait rögzíteni.

A munkáltató a belső szabályzatában (Juttatási szabályzat, cafeteria szabályzat, VBKJ szabályzat, Lakáscélú juttatások végrehajtási utasításai, stb.) egyoldalúan állapíthatja meg a mérlegelési jogkörébe tartozó szabályokat. Ahhoz azonban, hogy a belső szabályzat a munkavállalóra nézve kötelező legyen, illetve, hogy a munkavállaló ki ne követeljen olyan juttatást, melynek követeléséhez munkáltatói közlési hiba nélkül nem lenne joga, a szabályozást meg kell ismertetni vele a munkaviszony létesítésekor, illetve azt követően, és erről a tényről a munkavállalót írásban nyilatkoztatni kell.

Ha tehát a munkáltató úgy dönt, hogy a Szja. tv. 1. sz. melléklet 2.8. pontja szerinti adómentes lakástámogatást a munkavállalói számára nyújtani kívánja, amire lehetősége van akár VBKJ / Cafeteria rendszerben, munkavállalók által egy keret terhére választhatóan, vagy akár munkáltatói egyoldalú döntés alapján, dolgozói kérelemre, ha tehát a munkáltató végtörlesztéshez vissza nem térítendő lakástámogatás juttatást kíván nyújtani, mindenképpen Szabályzatban kell rögzítenie a juttatásnyújtás feltételeit és az eljárás rendjét, a határidőket is ide értve. A szabályozással kapcsolatosan fölmerülő leggyakoribb kérdések és válaszok a következők.

Milyen jogszabályok alapján nyújtható ez a juttatás? A legfontosabb szabály a Hpt. 200/B. § s köv. rendelkezései, amelyek meghatározzák a végtörlesztéssel kapcsolatos főbb szabályokat. A juttatásnyújtás összeghatárát és módozatait a Szja. tv. 1. sz. melléklet 2.8. pontja határozza meg. Vonatkozik még ide a Számvitelről szóló t. m. 2000. évi C. törvény 3. § (7) bek. 3. pont, amely alapján az adómentes végtörlesztési támogatás a személyi jellegű egyéb kifizetések közé sorolható, ahova azok a természetes személyek részére teljesített kifizetések, elszámolt összegek tartoznak, amelyeket a kifizető a természetes személy részére jogszabályi előírás vagy saját elhatározása alapján teljesít, és nem tartoznak a bérköltség, illetve a vállalkozási díj fogalmába. Ilyenek különösen: a szerzői jogdíj, a lakhatási költségtérítés, a lakásépítésre nyújtott támogatás (ideértve az átvállalt kamatot és kezelési költséget is).

Kötelező-e mindenkinek nyújtani a juttatást? Az Esélyegyenlőségről szóló tv. szerint egyrészt a munkavállaló nem szenvedhet el hátrányos megkülönböztetést, valamely, a törvényben megjelölt vélt vagy valós személyes jellemzője miatt, azaz ilyen jellemzője miatt nem részesülhet kedvezőtlenebb bánásmódban, mint amelyben más, összehasonlítható helyzetben levő személy (a többi munkavállaló),vagy csoport részesül, részesült vagy részesülne. Ez – egyebek között – azt is jelenti, hogy nem zárható ki a juttatási lehetőségből munkavállaló a kölcsönzöttsége okán, vagy, mert a foglalkoztatása határozott időre szóló jogviszonnyal történik, avagy azért sem zárható ki, mert jogi állományban van, vagy részmunkaidős. Nem jelenti az egyenlő bánásmód követelményének megsértését alkalmazásnál számba vehető minden lényeges és jogszerű feltételre alapított arányos megkülönböztetés, ha a munkáltató a juttatás nyújtása során az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembevételével jár el. Az azonos jogállású munkavállalói csoport minden egyes tagjának azonos elvek szerint kell a juttatáshoz a hozzáférést biztosítani.

Adható-e a végtörlesztési lakástámogatás VBKJ / Cafeteria rendszerben? Adható-e egyoldalú munkáltatói döntés alapján? Mindkét módszer választható, sőt, együttesen is alkalmazható. Dönthet úgy a vállalat, hogy a végtörlesztéshez a Szja. tv. 1. mell. 2.8. szerinti lakástámogatást – saját döntési jogkörben fönntartva a mérlegelést – egyedi elbírálás alapján, VBKJ-n kívül adja. Ilyen esetben a legnagyobb nyomatékkal kell figyelni arra, hogy a kérelmezési lehetőségről és a mérlegelési eljárásról szóló belső szabályozás bizonyítottan megismertetésre kerüljön valamennyi munkavállalóval. A kérelem elbírálásáról szóló döntést írásban, indokolással együtt kell a munkavállalóval közölni. Nyomatékosítjuk: mind az értesítési szabályok megsértése, mind pedig az azonos jogi státusúak közötti törvénysértő hátrányos megkülönböztetés munkaügyi jogvitát vonhat maga után.

Ki, milyen személy, szervezet minősül munkáltatónak? Munkáltató az, akivel (amellyel) a magánszemély munkaviszonyban áll, illetve munkaerő-kölcsönzés esetén - a munkavállaló kölcsönbeadójával kötött megállapodás alapján - a kölcsönzött munkavállaló részére közvetlenül juttatott bevétel tekintetében a munkavállaló kölcsönvevője. Munkaerő-kölcsönzés esetén a bevételnek nem számító juttatásra, valamint a béren kívüli juttatásra [71. §] a Szja. törvényben megállapított rendelkezéseket a kölcsönbeadó és a kölcsönvevő ilyen juttatásának együttes összegére vonatkozóan kell irányadónak tekinteni. (Szja. tv. 3. § (1) 14. pont) Ennek értelmében kölcsönzött munkavállaló esetén az elbíráláskor ki kell térni az összeszámítási kötelezettség vizsgálatára. Ennek vizsgálhatósága szempontjából a munkavállalót a kérelemben nyilatkoztatni kell arról, hogy ha kölcsönzött, a kölcsönbe adójától kap-e ilyen juttatást. Mivel a végtörlesztési periódus alatt akár több munkáltatója is lehet a végtörlesztőnek, illetve több munkáltatótól is igényelheti a vissza nem térítendő támogatást, szükséges nyilatkoztatni a kérelemben a munkavállalót arról, hogy más munkáltatótól részesül-e és milyen összegű végtörlesztési lakástámogatásban. Az összesített támogatás munkavállalónként nem lehet több 7 millió 500 ezer forintnál.

Mi az a végtörlesztési periódus? Az az időszak, amely a törvények által megállapított kezdő és záró időpont között a végtörlesztésre és ennek munkáltatói támogatására nyitva áll: az otthonvédelmi jogszabály Magyar Közlöny 110. számában, 2011. szeptember 28-án történt megjelenéstől számított 3. naptól, 2011. október 01-től a Hpt. 200/B. szerinti végtörlesztési utolsó határnapig, azaz 2012. február 28-ig tart.

Adható-e lakás célú munkáltatói kölcsön a végtörlesztéshez akkor, ha a munkavállaló adómentes végtörlesztési vissza nem térítendő lakástámogatást is kap? Igen, a két juttatás egymás mellet is adható.

Adóköteles jövedelem lesz-e a munkavállalónál a bank által elengedett követelés, vagy a kamatkedvezmény? A Szja. Tv. 72. § (4) bek. o) pontja szerint a jövedelem megállapításánál nem kell figyelembe venni a kamatkedvezményt, ha a munkáltató által munkavállalójának a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény 200/B. § (1) bekezdésében meghatározott végtörlesztéshez kamatmentesen nyújt kölcsönt, feltéve, hogy a magánszemély a hitelintézet által kiadott igazolással bizonyítja a kölcsönt biztosító munkáltató felé a végtörlesztésként kiegyenlíteni kívánt tartozás fennálló összegét. Továbbá a Szja. tv. 1. sz. melléklet 7.20. pontja szerint egyéb indokkal adómentes a devizában felvett lakáscélú hitel adósa által teljesített, törvényben rögzített árfolyamon történő végtörlesztés miatt megszűnő kötelezettség.

Mi minősül végtörlesztésnek? Azaz milyen kölcsön milyen visszafizetéséhez nyújtható a Szja. tv. 1. sz. mell. 2.8. pontja szerinti, legfeljebb 7.500.000,-Ft. forint összegű támogatás? Végtörlesztés a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény 200/B. § (1) bekezdése alapján egyrészt: a Magyar Köztársaság területén lévő lakóingatlanon alapított zálogjog vagy állami készfizető kezesség fedezetével, fogyasztóval kötött deviza alapú kölcsönszerződés alapján teljesített teljes előtörlesztés, másrészt: a fogyasztóval kötött deviza alapú, lakóingatlanra vonatkozó pénzügyi lízingszerződés alapján fennálló teljes finanszírozási összeg és maradványérték megfizetése. Amire figyelemmel kell lennie a munkáltatónak, hogy csakis olyan kölcsön végtörlesztése támogatható, melyet a Magyar Köztársaság területén lévő lakóingatlanon alapított zálogjog (vagy az állam kezessége) biztosít. Ha nincs az ügyletben belföldi lakóingatlan fedezetül lekötve, a végtörlesztés nem támogatható adómentesen. Támogatható mind a devizában nyújtott, mind pedig a deviza árfolyamához kötötten forintban nyújtott, akár forintban, akár devizában törlesztendő hitel végtörlesztése.

Ki minősül végtörlesztőnek? A Hpt. 200/B. § (1) bekezdése szerinti fogyasztónak minősülő azon személy, aki a Hpt. 200/B. § (2) bek. c) pont szerinti hitelfelvevőnek minősül és aki a Hpt. 200/B § (2) bekezdés c) pontja szerinti igénybejelentés alapján a Hpt. 200/B § (3) bekezdés szerinti fizetési kötelezettséget önállóan, vagy ugyanazon követelés másik kötelezettjével együttesen, vagy vele közösen teljesíti. Végtörlesztőnek minősülhet mind az adós, mind az adóstárs. A támogatási kérelem elbírálásakor vizsgálni kell, hogy a végtörlesztői jogállás az igénylő munkavállalóra nézve fennáll-e. Befogadható a kérelem, ha az nem a hitel egyenes adósától, hanem a hitel kezesétől, készfizető kezesétől származik, ha és amennyiben a kezesnek, készfizető kezesnek a Hpt. 200/B. § (1) bekezdése szerinti, a Magyar Köztársaság területén lévő lakóingatlanára alapított zálogjog a végtörlesztésre kerülő kölcsön fedezete és a végtörlesztés révén a pénzügyi intézmény az igénylő munkavállaló ingatlana vonatkozásában (is) köteles lesz kiadni a Hpt. 200/B. § (4a) bekezdése szerinti zálogjogról való lemondást.

Mit jelent a kérelmezési jog? A munkáltató a lakástámogatási politikája keretében saját hatáskörben mérlegelve jogosult eldönteni, hogy más, lakással kapcsolatos juttatásokkal összefüggésben előír-e korlátozásokat. A kérelmezési jog vonatkozásában nem kizáró ok, ha a munkavállaló a VBKJ rendszer keretében igényelt, vagy kíván igényelni a Szja. tv. jelenleg 1. sz. melléklet 2.7 pontja szerinti vissza nem térítendő lakáscélú támogatást (amely a méltányolható lakásigény alapján kerül elbírálásra). Kizáró körülmény lehet azonban, ha a munkavállaló kamatmentes, illetve kedvezményes kamatozású munkáltatói lakáskölcsön adósa, vagy ha nem a választható béren kívüli juttatási kerete terhére korábban már kapott a munkáltatójától, annak egyoldalú döntése alapján, vissza nem térítendő lakás célú támogatást.

Mi minősül lakóingatlannak? Lakóingatlannak minősül a lakás céljára létesített és az ingatlan-nyilvántartásban lakóépület, lakóház vagy lakás, társas üdülő és üdülő megnevezéssel nyilvántartott vagy ilyenként feltüntetésre váró épület, továbbá építési engedéllyel épült, de még használatba vételi engedéllyel nem rendelkező lakóépület, lakóház vagy lakás, valamint az ingatlan-nyilvántartásban tanyahelyként, tanyaként feltüntetett lakás céljára szolgáló épület. A munkáltató annak elbírálása céljából jogosult vizsgálni a megfelelést, hogy megállapítható legyen a Hpt. 200/B. § (1) bekezdés szerinti lakóingatlan fedezet tehermentesítésén alapuló végtörlesztés fennállta. A végtörleszteni kívánt kölcsön fedezetét a munkáltató a munkavállalói a kölcsönkérelem befogadásakor, amennyiben abból megállapítható, a pénzügyi intézmény tartozás igazolása, ha abból nem állapítható meg, a munkavállaló által benyújtandó, 8 napnál nem régebbi hiteles tulajdoni lap másolat alapján vizsgálja. Jogosult a munkáltató annak igazolását is vizsgálni, hogy mely ingatlan vonatkozásában fog kiállításra kerülni a pénzügyi intézmény által a Hpt. 200/B. (4a) pont szerinti lemondó nyilatkozat.

Mi a tartozásigazolás? A Hpt. 200/b. § (3a) pontja szerinti azon okirat, amely végtörlesztés legvégső lehetséges időpontjának figyelembevételével tájékoztatást tartalmaz a végtörlesztés várható összegéről devizanem és jogcím szerinti bontásban. A munkavállaló által a munkáltatói vissza nem térítendő támogatási kérelméhez benyújtandó, a pénzügyi intézmény által a Hpt. 200/B. § alapján kiállított ezen okirat nem minősül igénybejelentésnek, de tartalmazza a végtörlesztés során fizetendő teljes összeget. A munkáltató - elősegítendő a lakóingatlanra vezettet jelzáloggal biztosított devizás hitelek végtörlesztését, a támogatási kérelem befogadásakor nem kell, hogy megkövetelje a Hpt. 200/B. (2) bek. c) pontja szerinti igénybejelentés benyújtását, megkezdheti a támogatási ügyintézést akár már a banki tartozásigazolás alapján. A támogatás tényleges folyósítása azonban csak és kizárólag a 200/B. (3) bek. szerinti fizetési kötelezettségvállalást és a pénzügyi intézmény ügyletlezárásra vonatkozó kötelezettségvállalását is tartalmazó hivatalos banki okirat alapján történhet. Ezen banki okiratban szerepelnie kell annak a bankszámla számnak, törlesztési számlaszámnak, amelyre a munkáltatónak a végtörlesztéshez nyújtandó vissza nem térítendő támogatást folyósítania kell.

Meddig lehet kezdeményezni a végtörlesztést, amihez a támogatás igényelhető? A belföldi lakóingatlan zálogfedezetével biztosított devizás lakáshitel a végtörlesztésre vonatkozó írásbeli igénybejelentést a pénzügyi intézmény felé hitelfelvevő 2011. december 30. napjáig jogosult és köteles benyújtani. A munkáltató véghatáridő nélkül befogadhatja elbírálás céljából mindazon kérelmeket, amelyekhez a kérelmező munkavállaló olyan bank felé benyújtott Igénybejelentést mellékel, amelyen, vagy amely vonatkozásában a pénzügyi intézmény, hitelintézet hitelt érdemlő módon igazolja, hogy annak benyújtása a Hpt. 200/B. § (2) bek. c) pontja szerinti határidőn belül megtörtént (érkeztetési felzet). A munkáltató a támogatási eljárásba kizárólag olyan kérelmet fogad be elbírálásra, melynél a bank felé a végtörlesztés céljára megtett Igénybejelentés érkeztetési időpontja nem későbbi, mint 2011. december 30.

Ki tekintendő adóstárnak? Adóstárs is igényelheti az adómentes vissza nem térítendő lakástámogatást? Adóstárs az a személy, aki a kölcsön és járulékai visszafizetéséért egyetemlegesen felelős az adóssal. Az egyetemleges felelősség azt jelenti, hogy bármelyik személytől az egész adósság törlesztését követelheti a bank. Hiába csak 50%-50%-ban szereztek pl. a vevők tulajdont az ingatlanon, ha adóstársak, bármelyikük a teljes hitelösszeg és valamennyi járuléka egészéért felel. Ha valaki pl. nem írta alá adóstársként a hitelszerződést, de jelzáloggal megengedte terhelni )pl. gyermeke érdekében) az ingatlanát, e személy dologi adós, csak az ingatlannal felel a kölcsönért. De ha adóstársként aláírta a kölcsönszerződést, úgy teljes vagyonával felel a hitel törlesztéséért. Az Adós kötelezettségei ugyanolyan mértékben terhelik az Adóstársat. Így méltányos, ha a munkáltató az adóstársnak is lehetővé teszi a támogatás kérelmezését, ha a végtörlesztendő kölcsön devizás és biztosítására lakóingatlan van lekötve. Hiszen – tekintettel a jogalkotó föltehető akaratára – az Otthonvédelmi célú törvények azért születtek, hogy a belföldi lakóingatlanok ne váljanak a devizás hitelek áldozataivá. A Bank a hitelezés feltételéül előírhatja Adóstársként különösen házastárs (élettárs), valamint a fedezetül lekötött ingatlan tulajdonosainak bevonását.

A végtörlesztéshez adható vissza nem térítendő lakástámogatás esetén kell-e a munkáltatónak vizsgálnia, hogy a végtörlesztendő, fölvett bankhitel által megszerzett lakás megfelelt-e a méltányolható lakásigényről szóló előírásoknak? Nem, ezen új támogatási elem juttatásakor – szemben az évek óta a Szja tv. 1. sz. melléklete 2.7. szerint adható lakástámogatással – nem kell vizsgálnia a munkáltatónak a méltányolható lakásigény szabályainak megfelelést.

Adható-e támogatás utólag, már végtörlesztett devizás hitellel kapcsolatban? Igen, a Szja. tv. rendelkezése szerint adómentes az ott írt összeghatárig a juttatás, amennyiben a munkavállaló a végtörlesztést a munkáltatói támogatás nyújtását megelőzően teljesítette - a munkavállaló a végtörlesztésre vonatkozó, a pénzügyi intézmény által befogadott igénybejelentéssel, valamint a hitelfelvevő végtörlesztéshez kapcsolódó fizetési kötelezettségének teljesítését hitelt érdemlően igazoló dokumentummal (pl. banki átutalást igazoló bankszámlakivonat) igazolja a végtörlesztés megtörténtét, azzal, hogy ilyen esetben a támogatás utalása (átvezetése) közvetlenül a munkavállaló által megjelölt bankszámlára is történhet. Az ilyen támogatásnál a munkáltató által vizsgálandó feltételek:

- a Hpt. 200/b. § (1) bekezdés szerinti végtörlesztés történt-e meg, azaz belföldi ingatlan volt biztosítékul lekötve az ügyletben és devizás volt-e az ügylet? mindkét körülmény a végtörlesztéssel ügyletlezáró bank által cégszerűen aláírt Igazolásból állapítható meg.

- megtörtént-e ténylegesen a végtörlesztés? ez a körülmény vizsgálható a bank által cégszerűen aláírt Igazolás alapján, vagy az adós által a végtörlesztés érdekében a bankhoz benyújtott, a bank által érkeztetett Igénybejelentés és az ügyletlezárást követően a bank által kiadott zálog / jelzálog törlési engedély alapján;

- mennyi volt a ténylegesen végtörlesztett összeg? támogatásban legfeljebb a ténylegesen végtörlesztett összeg, de legfeljebb 7.500.000,-Ft. juttatható.

- a munkavállaló által megadott számlaszám a munkavállaló számlája-e? A kétszeres fizetés kárveszélyének megelőzése céljából a munkáltatónak célszerű megvizsgálnia a jóváírandó számlaszámot, ez praktikusan a munkavállaló munkabér számlája, ettől eltérő dolgozói igény esetén bankszámlaszerződéssel igazoltatni kell a számlatulajdonosi jogállást. Az átutalás közlemény rovatába a jogcímet föl kell tüntetni a Szja. tv. pontjára hivatkozva, vagy megjelölni, hogy a juttatás „Utólagos támogatás”.

Sok munkáltató kész akár jelentősebb összegekkel támogatni a munkavállalók végtörlesztését, de ezen munkáltatóknál fölmerül az aggodalom, ha nem csak a tárgyévi, hanem több következő évre tervezett személyes jóléti forrás, illetve cafeteria keret összegét kimerítené a lakástámogatás. Kiköthető-e biztosíték a munkáltató javára? Előírható-e a munkaviszony tartama és a juttatás nagysága közti arányosságot biztosító nyilatkozattétel? Mivel a juttatási elem alapjellemzője a „vissza nem térítendő” megjelölés, így visszafizetési kötelezettség nem írható elő; sok munkáltató választja ezért inkább a kamatmentes munkáltatói kölcsön nyújtásának lehetőségét, amelynél szintén nem kell vizsgálni a méltányolható lakásigénynek való megfelelést, az elengedett kamat adómentes és a törvényben megengedettek szerint a devizás hitel forint kölcsönné alakulhat. Emellett ezen alakzatnál, tehát a kamatmentes munkáltatói lakás célú kölcsönnél a munkáltató a követelése biztosítására jelzálogjogot köthet ki a lakásra, kezest, készfizető kezet és egyéb biztosítékot vonhat be. A végtörlesztéshez biztosítható munkáltatói kölcsönről a Szja. tv. 72. § (4) bek. o) pontja rendelkezik egyebek között. A vissza nem térítendő végtörlesztési támogatásnál visszafizetés per definitionem nem írható elő. Ez alól kivétel természetesen, ha a megfelelően meghatározott juttatási futamidő (ami lehet akár 1-20 év közötti időszak) alatt a munkavállaló munkaviszonya bármely okból megszűnik. Ilyen esetben a klasszikus juttatási jog időarányosítás alá kerül és az ily módon jogalapjától elesett (megszűnt a munkaviszony) juttatás arányos részének egésze, vagy – méltányolható esetben, az előre rögzített szabályok szerinti része – visszafizetésre kell kerüljön. E visszafizetés biztosítására jogosult lehet a munkáltató – miután a végtörlesztéssel a banki ügylet lezárult és a bank köteles lesz kiadni a törlési engedélyt – a munkáltató már a támogatás folyósításával egyidejűleg, a banki zálog törlését követő ranghelyen, jogosult jelzálogjogának bejegyeztetése iránt intézkedni. Természetesen a munkáltatói jelzálog bejegyzéséhez a tárgybani ingatlan valamennyi tulajdonosának az ingatlan-nyilvántartási bejegyzésre alkalmas, ügyvéd által ellenjegyzett okiratban a hozzájárulást meg kell adnia. Ha tehát a munkáltató igen jelentős összeggel támogatja a végtörlesztést, nem törvénysértő a munkavállalót írásban nyilatkoztatni arról, hogy – tekintettel a most megtett, előrehozott igénynyilatkozatra - mely juttatási perióduson (hány éven) keresztül, évente mekkora összegben nem igényel béren kívüli, vagy egyéb munkáltatói szociális juttatásokat. A juttatási periódus 20 éves tartamban való meghatározása révén az egy évre jutó juttatás mai értéken számolva nem több, mint évi 375.000,-Ft., 35 éves juttatási periódussal pedig évi 215.000,-Ft juttatási keret kerülhet előre igénybe vételre. Ilyen, kölcsönösen előnyös és jelzálogjoggal biztosított megállapodás esetén az akár igen jelentős összegű adómentes, végtörlesztéshez adható vissza nem térítendő munkáltatói támogatás is tervezhetővé válik, sőt, megtartó és motiváló juttatássá léphet elő, akár egy emberöltőre is demonstrálva a valós munkáltatói gondoskodást.

2011. december 11.

Dr. Renneczéder Éva ügyvéd,
senior cafeteria és munkajogi tanácsadó
a CET – devizahitelesek öngondoskodását
segítő szakmai szervezet alapítója